Ma meg vendegek voltak, azok, akiknel 1 hete mi viziteltunk. Megint lenyugozott a 3 fiu (16, 13, 12 evesek) jofejsege, a nagy kamaszos komolysaga, a kicsik mosolya, ahogy a gyerekemmel elnezoen bantak, turtek a hisztijeit sztoikus nyugalommal. Kaptak porkoltet bogracsban, ami a szakado eso ellenere hibatlanra sikerult (ennyire idiotak is csak mi lehetunk, mondjuk nekem lehetett volna tobb eszem, de rahagytam a pasira, merthogy " majd o mindent megcsinal", na ja, csak porkoltet fozni nem tud :PPP), meg langost, amugy magyarosan degeszre tomve mentek el. Pedig a kaja felerol egyszeruen megfeledkeztem, elpakolasnal derult ki, h a masik huto is tele van.
Aztan mar csak harmasban catanoztunk, hihetetlenul jo jatek, megunhatatlan, valtozatos es mar a gyerek is van akkora, h nem kell kesztyuben jatszani miatta, lehet kuzdeni, nyerni akarni es nyerni is, mert siman van annyira jo, h lenyom minket. Amikor meg nem, hat az a kis hiszti belefer, veszteni is meg kell tanulni ;)
Es csodak csodaja, de rend is van, hiaba na, a wii-vel nincs pakolnivalo :P
No comments:
Post a Comment