A gala maga remek volt, 1 anyuka reklamalt csak, amiert a medencebe keresztbe nem tettunk savvalasztokat, a kezdok ui keresztben usztak a sekelyben es leginkabb egy pont fele tendaltak mind. Az ominozus anyuka csemeteje pedig beszorult a tobbi koze, ezert nem tudott nyerni, pedig anyuka szerint eselyes lett volna... Felvilagositottuk, h nem olimpiai selejtezok folytak, nem vagyok biztos benne, h megertette, de ez legyen az o baja.
Enyem baba 2 menetben lett 4bol negyedik, de ez nem okozott nala semmi hangulatromlast, buszken akasztotta a poloja nyakaba a szalagokat, kifejtve, h a gyorsuszasa pocsek, mellen meg csupa versenyelokeszitossel kerult egy csoportba, majd jovore, ha mar o is olyan sokat uszott mint azok, megveri oket. Hat ugy legyen :) Es az sem segitette nyerni, h nem figyelt, amikor mondtak, h mellen 2 hosszt kell uszni, o meg az elso utan leallt a fordulasnal.
A galarol egyenesen mentunk anyoshoz, aki igen misz hangulatban volt, ami persze nem baj, csak szolhatna h nincs kedve hozzank, mert direkte az volt az erzesem, h irritaljuk es az agyara megyunk, pedig becsszo nem az volt a celunk. Pasi csak legyintett rezignaltan, ot mar nem tudja meglepni, a gyerek meg halisten erzeketlen a lelki terrorra teljesen, mire nem jo egy kis autizmus :PPP
Ma meg vegre elinteztuk az angol adopapirokat, konkretan 1 telefonjaba kerult a pasinak, h ezen is mit tokoltunk eddig??? Immar hivatalosan is szegenyek vagyunk (egy ev kesessel kb), nagyon remelem, h ennek lesz nyoma a gyerek kozepiskolai dijan, ha olyan iskolaba sikerul bejutnia (mert most olyanba palyazik, valamiert kitalalta, h a Trinitybol vezet a legegyenesebb ut Cambridge-be, merugye o oda fog jarni...). Ha mar gyerek, meglepve vettem eszre a het vegen, h 2-3 hete egyaltalan nincs miert aggodnom vele kapcsolatban. Valahogy mintha "foldreszallt" volna, kapcsolatba lepett a valosaggal. Persze vannak a szokasos dilijei, de kepben van az iskolai dolgokkal kapcsolatban is, o szol, h ma ide vagy oda mennek, ez vagy az lesz, keszen van-e a jelmeze, hol van a gumicsizmaja, maga kesziti a lecket, meg ilyesmik. Pont akkor, amikor vegre megbekeltem a gondolattal, h bar nem kene, sot talan nem is lenne szabad, de mellette fogok ulni 2 ev mulva is, a kozepiskolai leckeiras kozben, h ne kalandozzon el, de mostanaban nem kalandozik. Irt egy csudaszep riportot a vizmuvekbeli turajukrol, fel ora alatt 1 oldal, ugyesen, ahogy kell. Nem az elso betut formatalta 25 percen at, mint regebben. A kezirasa az olvashato kategoriabol a szepbe kezd atcsuszni, ebben talan resze van annak is, h ignenis korrepetalaskor igneni ad neki kulon matricat (alkalmankent 3at kaphat, annak megfeleloen, hogyan dolgozik), ha sikerul "tokeletesre" keszitenie, ertsd olvashato, a vonalon vannak a betuk, nagybetuvel kezdi, irasjellel fejezi be esatobbi. O ezeken eddig nagyvonaluan atsiklott, aprosagokkal nem foglalkozott...
Komolyan ugy erzem magam, mint anno, amikor hallelujaztam, h vegre kialakult a napirend, amihez nem csak nekem muszaj alkalmazkodnom, hanem amiben jut szamomra szusszanas is, amikor persze minden megvaltozott, vagy amikor vegleg lemondtam rola, h valaha is megehetek egy tal etelt az asztalnal ulve, anelkul, h valaki a mellemen logna, vagy kimehetek vecere amikor csak eppen kell es nem amikor mar vegkepp muszaj es akkor megvaltozott minden es uj helyzetet kellett szokni es uj szokasokhoz alkalmazkodni. Jo, a valtozasok nem annyira hirtelenek es husbavagoak, de valtozasok most is vannak, meglepetesek, ha nem is naponta, de hetente ernek a gyerekkel kapcsolatban. Vajon fog ez valaha valtozni?
No comments:
Post a Comment