A mult heten, a sajatgyerek uszoversenye miatt nem tanitottam a masoket. Hat ma megkaptam a szemrehanyo "HOL VOLTAL" kerdeseket a gyerekektol es az oromteli udvozleseket a szuloktol, annyira jolesik. Jo itt dolgozni. Ma raadasul a sajatgyereket is vinnem kellett, pasi valahol eszaklondonban mitingelt, hat uszott potyan o is, allitolag nem is rosszul (mert nem velem). Segitett kirakni a vezetoedzonek a kellekeket, vicceket meselt (pocsekrossz szovicceket), helyes volt nagyon. Most valahogy mintha jobb passzban lennenk, mint a mult heten, akkor valahogy semmi sem akart siman menni. De talan csak meg volt fazva.
Erik az elhatarozas, h abbahagyunk mindenfele fejlesztest-terapiat-kezelest. Csodaszerek es csodamodszerek nelkul is fel fog noni a gyerek, szerintem eddig sem azok segitettek, hanem az en/mi folyamatos odafigyelesunk, egyengetesunk, az extremsegek nyirbalasa. Nem eszik loszart, nem log a teven/szgepen naphosszat, nem verjuk peppe heti rendszeresseggel, van az eleteben rendszer es odafigyeles. Valahogy az az erzesem, h a nehezen tulvagyunk, egesz egyszeruen kinott a gyerek sok ziziseget, kinotte volna ezeket kezeles nelkul is es az mennyivel olcsobb lett volna...
A tovabbiakban a kezirasara fogok koncentralni kizarolag (meg ha meg valami akut iskolai zur felmerul, akkor arra, de minden masban remekel egyelore), azt gyakoroljuk extra es kesz. Valahogy ugy erzem, h eddig azt gondoltam, akkor vagyok gondosabb, jobb szulo, ha vagyonokat koltok a gyerekre. Marhasag. Illetve koltok eztan is, de olyanra, amit elvez, pl sieles, szellovaglas, meg ami meg szembejon majd velunk. Pl vivni akar, aldasom ra, ha csak feleolyan jo lesz benne, mint az eddigiekben (amikre mind azt mondtam, h nem fogja tudni csinalni, kozben meg jol megy neki), mar megeri.
No comments:
Post a Comment