Hetek ota akartam errol irni, csak mindig kiment a fejembol. A kisfiu abba az iskolaba (erosen sportorientalt magan fiuiskola) jar, amelynek az uszodajaban tanitok este. Szerdankent, amikor tudok, egy oraval elobb megyek es a 7-8 eveseknek tartott extra edzest megnezem, pusztan okulasi celbol. Leginkabb a "hogyan banjuk 12-15 kiskoru himnemuvel egy kupacon" cimu tantargy szolgal epulesemre ;).
A legutobb (3 hete), szamomra uj fiu volt a csoportban. Akkor jart harmadik hete az iskolaba, egyenesen Koreabol, egy kukk angoltudas nelkul. Az iskolaba barminemu uszastudas nelkul erkezett, a 3 het alatt volt 3 25 perces leckeje es 3 1 oras delutani kulonoraja. Ezalatt megtanult annyit, amennyivel keresztbe atuszta a medencet gyorsban lableteves nelkul es az ora vegere a pillangoja is felismerheto volt, biztosan nem volt a leggyengebb a csapatban. Teljesen elkepedtem, ahogy kb zero angoltudassal kovette az esemenyeket, csinalta amit kellett, nem is rosszul. Volt egy masik koreai kissrac, igen ritka alkalmakkor forditott neki, amugy a haverjaival okorkodott. De ez az ujfiut nem zavarta, vidaman mosolyogva uszkalt fel-ala, nem latszott zavarni a szamara babeli zurzavar. Hihetetlen volt tenyleg.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment