Meg mindig esik, szallingozik. A nap is kisut sokszor, csudaszep, winter wonderland. Ugyan a sarki tescoban tegnap este posztkommunista kongas volt, konkretan semennyi kenyer es semennyi friss tej, tartosbol is a legkommerszebb csak, semmi bio. Nem jutott el idaig a teherautojuk. Friss husokat nem neztunk (abbol a hetvegen bevasaroltam), szalonna-kolbasz volt eleg, melyhutott aru is. Kezdunk kifogyni a zoldsegbol, igyekszem ugy utemezni, h a szerdai bioszallitasra nagyjabol elfogyjon az elozo adag, hat elfogyni latszik. Az utca kozepen latszik ugyan, h neha elhalad rajta jarmu, bar leginkabb a gyalogosok tapostak le, de nem vagyok meggyozodve, h Abelescole furgonja el fog jutni holnap idaig. A szemetszallitast sem hiszem, h elvegzik majd, igy a 2 hete rajtunkragadt hulladek tovabbra is a garazsban aszalodik. Szerencsere eleg hideg van, nem rohad.
Tegnap delelott elmentunk es felszedtuk Johnt, eloszor szankozni indulva. Eljott szankozni egy sima pamutnadragban, gumicsizmaban. A kabatja korrekt lett volna, azt en cippzaroztam be rajta, nem fazos tipus. Rajtunk a gyerekkel sinadrag, sibakancs, kesztyusapkasal, ahogy hoban fel kell oltozni. Bar probaltam lebeszelni arrol, h MINDEN hobuckaba beleugorjon, nem jartam sikerrel, kb fel ora mulva haza szeretett volna jonni, a szankodombig el sem jutottunk. Itthon kerte, h hadd vegyen egy forro zuhanyt, amibol 20 perc mulva kijove meg mindig nem birta a vacogast abbahagyni. Sajnos van gyakorlatom hipotermiaban, visszaparancsoltam a kadba, teleengedtem meleg vizzel, majd meg engedtem ra a forrot, amig abba nem hagyta a vacogast. Jol kihulhetett, jo feloraba telt, mire a kad melegvizben felengedett. Mondanom sem kell, h a sima egyretegu gumicsizmajaba bejutott nem keves ho ott megfagyott es abban a fagyott jegben jart kb folyamatosan. Kesobb kerdeztem az anyjat, h nincs-e veletlenul egy vizhatlan nacija, amit a pamutra huzhatott volna, mondta h van. No komment, ok, h itt nem sokat van ho, de jozan paraszti esz is van a vilagon.
Mikor kishaver kiolvadt, megebedeltunk, aztan a kolkek a wiin jatszottak kb egesz delutan. Mikor meguntam a folyamatos ordibalast (van am az egykesegnek is valami varazsa), csaladfoi tekintelyemet latbavetve kiparancsoltam a pasit a dolgozojabol es elmentunk vasarolni. Hatalmas hogolyocsatat vivtunk, kb mi ketten, a gyerek celzopontossaga a masfel meter, masfel meterrol...
Mar sotetben jottunk haza, csudaszep volt, friss hideg, minusz par fok, ropogos ho, mely csond. Az uton, ahol altalaban folyamatos a kocsisor, most elvetve, sokpercenkent haladt el egy (altalaban 4x4) jarmu. Az emberek mosolyogva udvozoltek egymast, vadidegenek vadidegeneket, kedelyesen dicsertek az idojarast es kivantak egymasnak szep estet. Mindenki lelassult, lenyugodott. Tulajdonkeppen remek dolog ez a ho. :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment