Hó

esik. Tegnap del ota megallas nelkul, mar 20+ centi. Az ablakon kinezve egy autonyomot sem latni, egy parkolo kocsival sem mentek el, mi sem. Mondjuk pasinak itthonrol is lehet dolgoznia, ahogy tegnap is csinalta 7am-1am tegnap is, kis szunettel, amikor a reglatott, nagyon kedves baratek jottek latogatoba az 5 honapos csudaszepseges kislanyukkal. Mielott bedurvult volna a ho elindultak szerencsere es haza is ertek epen. Az iskola is zarva, kaptunk kortelefont es sms-t, mondjuk mire megkaptuk mar eldontottuk, h ma a gyerek nem megy. Nem lett volna nagy vaszizdasz elsetalni vele, van jo bakancsa is, de az o osztalytanitoja tuti nem tud bejonni, eleg messze lakik, annak meg sok ertelme nincs, h a keves bejott gyereket osszevonva valami mas tanar felugyeljen ra, tanitas erdemi ugysem lehetseges. Nem fakadt sirva a hir hallatan, bar annyira nem is orult, ahogy anno en orultem ilyen esetekben.
Aki igazan merges ezugyben, az Chris, a cirmos kandur. Orjongve kovetelte, h kiengedjuk. A ho magasabb mint o, nem is akart kimenni eleinte, aztan kidobtam a teraszra, ha mar ennyire nyarvogott erte, menjen. Sirva rohogtunk, ahogy hatalmas ugrasokkal szokellt a mely hoban a kerten at, gondolom remelte, h van olyan sarok, ahol a helyzet normalis, de nem volt. Vegul visszajott es bekeretozott. Kicsit kesobb meg probalkozott egy kimenessel, de eleg volt az ajtot kinyitni, h visszaforduljon, a nedves hideg feher ize meg mindig ott van. Konkretan megsertodott rank, most a frissenvasalt agynemukupac (miert nem pakolom el azonnal?) tetejen alszik karikabagombolyodve es rank haragudva. Ennyit sem tudunk tenni a kedveert... :P