A recepcios a gyerek szinebol, fajdalmas, hasat fogo gornyedt tartasabol levonta a kovetkeztetest es intezkedni kezdett, h egy szabad dokit talaljon nekunk, kozben uljunk le. Intezkedes kozben azert meg odaugrott hozzank egy helyes papirmase talkaval, ha jon valami, abba jojjon es ne a padloszonyegre.
Par perc varakozas utan dokit is lattunk vegre, alaposan es nagyon kedvesen megvizsgalta, kikerdezte a gyereket, aki kozben a verlemezkek termeszeterol, a feregnyulvany elhelyezkedeserol es egyeb orvosi kerdesekrol tartott neki kiseloadast eltorzult arccal, en rohogtem volna, ha nem vagyok annyira betojva. Volt vernyomas, lazmeres, vizeletminta, de semmi nem igazolta teljesen a vakbelgyanut. Igaz, az ellenkezojet sem, atipusos gyalladas is letezik, ezert beutalt minket a korhazba azzal, h menjunk haza, pakoljunk ossze szorakoztato eszkozoket, egy ejszakara valo valtocuccot (just in case) es menjunk a korzeti korhaz gyerekugyeletere, kozben o kuld nekik is levelet.
Igyekeztem vicceskedve tartani a gyerekben a lelket, akit a hasfajasan kivul mar az a tudat is igen nyomaszott, h lemarad az aznapi szulinapi bulirol, a hetvegi szorfozesrol a tenger mellett valamint a kovetkezo heti szorfozesrol, sot, esetleg meg meg is szurjak! Nem voltam tul sikeres, a kolok kb nema volt, ami nala a nagy baj jele. Aztan a kocsiban, ugy feluton vettem eszre, h mar nem szorongatja kifeheredett kormokkel a talkajat, hanem valaszol, sot csacsog. Mire odaertunk kutya baja sem volt. Persze azert vegigcsinaltuk a korhazi majd' 3 oras ellenorzes-megfigyelest, kozben vicces konyveket olvastunk egymasnak. A korhaz, mint eddig mindig, kizarolag pozitiv benyomast hagyott maga utan, mindenki hihetetlenul kedves, megerto, turelmes, birjak a gyerek humorat, igyekeztek a legmegnyugtatobb modon viselkedni vele es velem is. Vegul, miutan meguntak h a kolok kezdi szetszedni a varot es minden muszert kiprobalt, hazakuldtek minket.
2 napig gondolkodtam, h mi volt ez, a gyerek dietaja szerintem hibatlan, eddig soha hasbaja nem volt, aztan rajottem. Estenkent, amikor a pasi tisztesseges idoben hazaer, catanozni szoktunk. Melle ragcsalunk ezt azt, iszunk bort vagy teat es neha csokizunk is. A csoki meg a jofajta, minimum 40-50%-os bio, van benne anyag rendesen es hat ehhez a gyerek belzete, plane ilyen gyakorisaggal nincs szokva. Tanulsag, h a csokit tovabbra is nekem kell elfogyasztanom, a gyerek egeszsege erdekeben kizarolag, hos onfelaldozassal, ugyebar ;)