Pechszeria

Tegnap a gyerek (nem ebben a sorrendben) a kovetkezoket muvelte (a "tortent vele" nem lenne pontos, ezeket o csinalta):

-kiontott egy doboz szarazbabot a konyhaban (majdnem olyan poen rajuklepni, mint a legora)

-kipukkasztotta a kipukkaszthatatlan lufijat (amit faradsagos munkaval toltott meg a babbal)

-letorte a fenti vece uszojat, nem fotozom le az adhoc megoldast, amivel most hasznaljuk a szerkezetet, mert bele akarta tenni a vizmuveknel kapott vizsporolo zacskot (amit az apja a okonacik propagandajanak tart, szerinte ebben az orszagban nincs szukseg a vizzel sporolni, csak a profitjukat noveljuk, de ebben a kerdesben se pro se kontra nem nyilvanitok velemenyt, allati mokas figyelni, ahogy az en konnyen meggyozheto, minden jora nyitott kisfiam es az o cinikus es sokatlatott es szinten nemhuje apja vitaznak, hagyom oket :) )

-magara ontotte a vacsoralevest

-beleesett a csalanba

Ez utobbi volt az utolso, sziszegve kerdezte, h a csalan merge savas-e vagy lugos. Elarultam, h hangyasavas, ekkor konyorgott szodabikarbonaert, ami lugos es nem birtam meggyozni, h a szb nem fog a sebeibe behatolni, de megtettem, amit kert. Mikozben a teraszon ulve locsolgattam szb-s vizzel a labat, megjegyeztem, h ez nem az o napja, csak annyit felelt szomorkasan, h nagyon nem :). Ezen a ponton megsajnaltam, csorikam, tenyleg minden alkalommal csak jot akart. Kerte, h amint lehet, menjunk be, nem biztos benne, h nem szakad be alatta a fadeszkazat, amilyen pechszeriaja van ma. Nezhetett tevet egy torulkozon ulve, aztan elzavartam aludni.