Bejgli

Szilveszterre, illetve inkabb Ujevre csak sikerult vegul beijglit is sutnom (nem allitom, h jobb mint a Daubnere, mert egeszen masfele lett, de isteni, a 3 nagy rudbol 1 el is fogyott reggelre). Sokkal tobbet foztem Szilveszterkor, mint Karacsonykor, pedig csak harmacskan voltunk, hehe. Volt lencse, virsli (uveges konzerv, mert MINDEN friss elfogyott 30an estere, es ez nevezi magat piacgazdasagnak, piha, mintha otthon lennenk), langos (par napja Laci is ezt kert es kapott es a pasik ujraztak, en meg szivesen csinalom, nem nagy macera) es a bejgli, bar abbol a gyerek mar nem birt enni.
Csorikam, mindenaron fent akart maradni velunk ejfelig, a vegen mar csikiztuk meg a fejet razta, h el ne aludjon. Aztan koccintottunk vegre, felallt es megkerdezte, h elmehet-e aludni. :D Kegyesen elengedtuk ;)
Ejfelrevaras kozben hol ram dolt a kanapen, hol az apjara, feszkelodott, kenyelmeskedett, nagyon jol erezte magat, egyszer meg is jegyezte: It's good to have a happy family. Annyira helyes volt. Azt kulon elvezte, h humoristakat neztunk, akik este 9 utan mar nem vigyaznak a szajukra, volt ott minden, amit mi nemigen hasznalunk, szerintem tanult is ujakat, kacagott a "csunya" szavakon nagyokat. Szerencsere mar tudja, h mit szabad es mit nem hasznalnia.
Nem tudom, h a terapiak vagy mi, de elkezdett bujos, rankfigyelos lenni, mar nem lehetne elveszteni, lesi merre vagyunk kint, gyakran odajon csak ugy egy puszira, megolel, odabujik. Valamelyik reggel elmeselte az almat, kicsit sirosan, mert elvesztett bennunket almaban es nagyon elkeseredett. Tudom, h ez nem nagy dolog, de nekunk ujdonsag, orulunk neki.