Roma csoda, mint mindig. Del korul szalltunk le, kis korbekerdezes utan a taxi tunt a leglogikusabb megoldasnak. Korabban arra gondoltunk, h busszal bemegyunk a fopalyaudvarra, a nem szukseges pakkot otthagyjuk megorzesre, onnan metroval a szallodaba, leadni a maradek csomagot, aztan csaszkalunk. De taxival minden egyszerubb volt, rogton a szallodaba mentunk es bar csabito lett volna ottmaradni aludni egesz delutan, azert erot veve magunkon megis visszamentunk a varosba.

Ragyogo napsutes, 15 fok, pont ez kellett a remseges havas napok utan, napszemuveg sajnos nem volt nalunk. Megneztuk a korabban mindig kimaradt Leonardo kiallitast, meg csak ugy maszkaltunk, a pasi szerint ez a zen-navigacio, kovess valakit, aki ugy tunik, tudja hova megy, vele elerkezel oda, ahova erkezned kellett, meg ha ez nem is szuksegszeruen az a hely, ahova erkezni akartal. Tulajdonkeppen mukodott, masnap meg akartuk nezni az altalunk mar igen, a gyerek altal meg nem latott muzeumot a Termini mellett, de hetfon zarva volt (mint egyebkent minden), kedden meg a zen navigacionak koszonhetoen a meg altalunk sem latott Trajanus forumara jutottunk, ami valami csodasan felujitott, szuper hely, a muzeumra nem maradt ido. Majd legkozelebb.

Mindekozben rengeteg helyen megalltunk kavezni, nassolni (ebben a varosban a vecere jutasnak ez az egyetlen modja kb), aholis a gyerek teljesen onkentesen ment kerdezni, kerni olaszul, ha nem volt biztos, elotte megkerdezte tolem hogyan, de ment, magatol, nogatas nelkul. Buszke arra, h beszel valamennyit, akarja hasznalni, talan ezert is eredmenyes a tanfolyam, motivacio nelkul nem menne szerintem. Meg egyaltalan, ezzel a gyerekkel mar elmeny barmit csinalni, erdeklodo, kivancsi, belevalo, vagany, remek a humora es egyaltalan nem nyavog. Faraszto a fekete lyukas es hasonlo magyarazatfolyama, de le lehet allitani. :) Az aznap nyitott Caravaggio kiallitasra sajnos nem engedtek be minket, nem ugy neztunk ki, mint a kulturattase es csaladja, aznap csak az uri nepeknek volt szabad megnezni a csudakat. Ezen a pasi annyira elkeseredett, h megigertem neki, h meg majus elott visszajovunk, ui akkor zar. Ezzel ugrott a februari sieles, de egyreszt lustak vagyunk, masreszt a gyerek nagymamazni megy a szunetben es az a sielessel nem kompatibilis, a Caravaggioval viszont siman, mert sielni szeret, kepeket nezegetni meg nem annyira, kiveve ha az a kep a Monalisa, mert a mi gyerekunk nem csak szep es okos, de sznob is :PPP

Kedd delutan aztan vonatra ultunk es eldocogtunk Perugiaba a rokonyokhoz. Az elso par napot kb alvassal toltottuk, a pasik bementek az ovarosba kirakodovasart nezni, gyerek kapott egy porgettyut, igazi retro fajatek, kapott a kishaver is (9 eves Alberto), na onnantol kezdve le sem tettek, kiveve ha a DSt kaparinthattak meg (ebbol valamilyen altalam nem megmagyarazhato okbol 2 is volt nalunk, pedig en egyet sem akartam hozni, igazabol mar szukseg sem volt ra, bar artani sem artott sokat). Voltunk edzesen is, az olasz iskolak/tanfolyamok 23-an zartak, vegigkinlodtam egy gyerek step-aerobikot a sogornom tornatermeben, a kolkomnel jobb voltam, de csak nala, ugyesen a hatso sorba alltam, ne legyen nagyon ego, bar az oktatolany idonkenti foldon fetrengos rohogesebol kiderult, h inkabb mokasan csinalom, mint jol, ilyenkor a gyerekek is mind hatrafordulva bamultak :P.

Ellatogattunk Bevagnaba es Montecastelloba, azota a gyerek ott szeretne elni, mert olyan szep kozepkori. Ezzel a gondolattal par napig eljatszogattunk, de tobb sosem lesz, mint jatek, nekunk itt jo elni.

A karacsony remekul telt, rengeteg rokon jott es ment, es persze szupereket ettunk, a pasi szulinapjara en csinaltam egy chiliconcarnet, az is elfogyott.

28an a sogornom a baratnojevel sielni ment valahova Torino fole, elvittek minket a lakoautoval Bolognaba, ahonnan a ryanair szives kozremukodesevel jutottunk Parizsba, de ez mar egy masik tortenet. Tanulsag, h ryanairrel nem utazunk tobbe soha, remesek.