anno koran rajottem, h a gyereknek nem fiserprajsz kell, hanem egy ures petpalack (zseniket nevelni szandekozok tehetnek bele zorgos kavicsot, de akkor gyerekbiztosan le kell zarni, pl dakteppel), egy regi kulcscsomo (az aktualisat TENYLEG nem celszeru a gyerek kezebe adni), hasznalhatatlan cd lemezek, fakanal es kislabos meg hasonlok

amennyiben modern szemleletuek vagyunk, lehet a gyereknek adni telefont, semmikeppen ne a 4 gombos muanyagot, 3mp alatt atlat rajtunk, a regi igazi sem jo, meg akkor sem nagyon ha van benne elem es csinal valamit, abbol csak a mienk kell, lehetoleg feltoltokartyas es vizhatlan kivitelu, de igazabol telefon nelkul is felno egy gyerek, tapasztalatbol mondom

viszont eme tapasztalast most kiterjesztettem macska viszonylatra is, ennek a feleves agyamentnek a furdoszobatisztito szivacs a nonplusultra, mar harmadara amortizalta, dobalja, tepkedi, morogva hurcolja, elkepeszto :DDD kedvencek meg az apro papirfecnik, azokra raulni szeret es persze a nagy szurke altal behurcolt egertetemek, de azoktol hamar meg szoktunk szabaditani (mint anno a gyereket a veletlenul elolhagyott es azonnal folfedezett telefonoktol :P)

Kuldtem a pasinak emilt a nappalibol, meg felkiabalni is tobb energia.

Roma csoda, mint mindig. Del korul szalltunk le, kis korbekerdezes utan a taxi tunt a leglogikusabb megoldasnak. Korabban arra gondoltunk, h busszal bemegyunk a fopalyaudvarra, a nem szukseges pakkot otthagyjuk megorzesre, onnan metroval a szallodaba, leadni a maradek csomagot, aztan csaszkalunk. De taxival minden egyszerubb volt, rogton a szallodaba mentunk es bar csabito lett volna ottmaradni aludni egesz delutan, azert erot veve magunkon megis visszamentunk a varosba.

Ragyogo napsutes, 15 fok, pont ez kellett a remseges havas napok utan, napszemuveg sajnos nem volt nalunk. Megneztuk a korabban mindig kimaradt Leonardo kiallitast, meg csak ugy maszkaltunk, a pasi szerint ez a zen-navigacio, kovess valakit, aki ugy tunik, tudja hova megy, vele elerkezel oda, ahova erkezned kellett, meg ha ez nem is szuksegszeruen az a hely, ahova erkezni akartal. Tulajdonkeppen mukodott, masnap meg akartuk nezni az altalunk mar igen, a gyerek altal meg nem latott muzeumot a Termini mellett, de hetfon zarva volt (mint egyebkent minden), kedden meg a zen navigacionak koszonhetoen a meg altalunk sem latott Trajanus forumara jutottunk, ami valami csodasan felujitott, szuper hely, a muzeumra nem maradt ido. Majd legkozelebb.

Mindekozben rengeteg helyen megalltunk kavezni, nassolni (ebben a varosban a vecere jutasnak ez az egyetlen modja kb), aholis a gyerek teljesen onkentesen ment kerdezni, kerni olaszul, ha nem volt biztos, elotte megkerdezte tolem hogyan, de ment, magatol, nogatas nelkul. Buszke arra, h beszel valamennyit, akarja hasznalni, talan ezert is eredmenyes a tanfolyam, motivacio nelkul nem menne szerintem. Meg egyaltalan, ezzel a gyerekkel mar elmeny barmit csinalni, erdeklodo, kivancsi, belevalo, vagany, remek a humora es egyaltalan nem nyavog. Faraszto a fekete lyukas es hasonlo magyarazatfolyama, de le lehet allitani. :) Az aznap nyitott Caravaggio kiallitasra sajnos nem engedtek be minket, nem ugy neztunk ki, mint a kulturattase es csaladja, aznap csak az uri nepeknek volt szabad megnezni a csudakat. Ezen a pasi annyira elkeseredett, h megigertem neki, h meg majus elott visszajovunk, ui akkor zar. Ezzel ugrott a februari sieles, de egyreszt lustak vagyunk, masreszt a gyerek nagymamazni megy a szunetben es az a sielessel nem kompatibilis, a Caravaggioval viszont siman, mert sielni szeret, kepeket nezegetni meg nem annyira, kiveve ha az a kep a Monalisa, mert a mi gyerekunk nem csak szep es okos, de sznob is :PPP

Kedd delutan aztan vonatra ultunk es eldocogtunk Perugiaba a rokonyokhoz. Az elso par napot kb alvassal toltottuk, a pasik bementek az ovarosba kirakodovasart nezni, gyerek kapott egy porgettyut, igazi retro fajatek, kapott a kishaver is (9 eves Alberto), na onnantol kezdve le sem tettek, kiveve ha a DSt kaparinthattak meg (ebbol valamilyen altalam nem megmagyarazhato okbol 2 is volt nalunk, pedig en egyet sem akartam hozni, igazabol mar szukseg sem volt ra, bar artani sem artott sokat). Voltunk edzesen is, az olasz iskolak/tanfolyamok 23-an zartak, vegigkinlodtam egy gyerek step-aerobikot a sogornom tornatermeben, a kolkomnel jobb voltam, de csak nala, ugyesen a hatso sorba alltam, ne legyen nagyon ego, bar az oktatolany idonkenti foldon fetrengos rohogesebol kiderult, h inkabb mokasan csinalom, mint jol, ilyenkor a gyerekek is mind hatrafordulva bamultak :P.

Ellatogattunk Bevagnaba es Montecastelloba, azota a gyerek ott szeretne elni, mert olyan szep kozepkori. Ezzel a gondolattal par napig eljatszogattunk, de tobb sosem lesz, mint jatek, nekunk itt jo elni.

A karacsony remekul telt, rengeteg rokon jott es ment, es persze szupereket ettunk, a pasi szulinapjara en csinaltam egy chiliconcarnet, az is elfogyott.

28an a sogornom a baratnojevel sielni ment valahova Torino fole, elvittek minket a lakoautoval Bolognaba, ahonnan a ryanair szives kozremukodesevel jutottunk Parizsba, de ez mar egy masik tortenet. Tanulsag, h ryanairrel nem utazunk tobbe soha, remesek.

a TERV az volt, h 17en penteken elmegyek es osszeszedem anyost, beugrom az outletbe is meg utolso faalavalokert, december 18an meg dolgozom, a 2 ho es egyeb miatt elmaradt alkalmat potlando, mert a fonokom mindenre inkabb kepes, mint h visszafizessen penzt az uszoinknak, aztan este a ceges vacsora, aztan masnap edes 13asban nalunk elokaracsony ajandekokkal meg minden (na fat azert 1 nap miatt nem allitottam volna), majd hetfon hajnalban elhussanunk Romaba, onnan masnap este a rokonokhoz, aztan 8 nap mulva Parizsba, majd 1en hajnalban haza (nem, nem szeretek hajnalban repulni, csak akkor olcsobb...)

aztan tulajdonkeppen minden megvalosult, vagy majdnem, csak nem minden ugy es akkor

anyosert elmentem, odafele csak siman esett a ho, visszafele szakadt, ekkor dobbentem ra, h a 2 hete (az elso ho utan) rendelt teli gumi meg mindig sehol, legalabbis nem szoltak, mi meg siman elfelejtettuk, tovabbi tel hijan

aznap vegulis nem havazott sokat, csak annyit h a tomegkozlekedes bekrepaljon (annak meg itt nem kell sok tenyleg), aminek annyi eredmenye volt, h nem jott az annyira vart takilany, allhattunk neki mi sikalni es mivel egy hete szamitottunk ra h jon, hat az egy het alatt nem sok tortent pozitiv iranyba (a koszolas renduletlenul folyt)

amivel szinten nem sok bajom lett volna, de ha anyos "segit" az iszonyu, ui semmit nem tud hol a helye es hogyan szoktuk, tehat kerdez, magyarazni meg 2x annyi ido, mint megcsinalni (ezert nem tud a gyerek sem csinalni meg szinte semmit, nincs turelmem, h kivarjam/magyarazzam/tanitsam, 1xubb magam, tudom, nem igy kene, de ez van) es mig a gyereket elhajtom tevezni ilyenkor, anyossal muszaj kedvesen banni, mert sir, az meg rosszabb, mint amikor segit

aztan szombat reggel az olomszurke eg elojel kellett volna legyen, de annyira duhos voltam a fonokom zsugori mindenere, h nem vettem eszre

az egy mazli, h a fonok, mas dolga nem leven es a szomszed utcaban lakvan atjott pofavizitre es csacsogott a szulokkel, mig mi a medenceben lezengo 3-4 gyereket szorakoztattuk, a tobbinek ui meg volt a magahoz valo esze es otthon maradt :PPP, tehat o latta mi tortenik kint

roviddel 9.30 utan kezdett el szakadni a ho, amit en a vizbol nem is lattam volna valszeg, de a fonok szolt, h ez a utolso, elkezdte hivogatni a tovabbi pacienseket, h ne jojjenek (mondjuk elkepzelni sem tudom, h sajat hokotro hijan hogyan is birt volna barki jonni, 15 perc alatt 10 centi esett), sajat hataskorben ezt sem biztos h meg merem tenni, ha nincs ott, talan siman ottmaradok 12.30ig, akar egy uszo nelkul, aztan az egesz utat gyalog teszem meg, mert addigra lett vagy 30cm

a hazautat nem reszleteznem, igyekszem elfelejteni, bar a labszaramon eselyes h maradando hegek lesznek, meg mindig sebes a csizma okozta kidorzsoles miatt...

kb feluton, a 8 fokos emelkedon kellett feladnom a gepesitett hazajutast, a tovabbi 3 km-t 45 perc alatt tettem meg, joreszt hegyre fel, szembeszakado hoban, egeszen roviden iszonyu volt

hazajutas utan negyed orat bogtem, kozben a fagyaskozeli allapotba jutott testreszeimet melengette a csalad, kaptam forro italt, ebed utan pedig agyba bujtam, 4 oran at aludtam, mint akit fejbevertek

a delutan maradek reszet takaritassal es csomagolassl toltottuk, nem advan meg fel a remenyt, h masnap eljonnek a rokonok, de az elore tervezett krumplipucolasra nem adtam ki az utasitast

masnap sorban mindenki telefonalt, nem mernek elindulni, nem is annyira a naluk levo allapotok, mint inkabb a nalunk levok miatt, a hegyre fel-le jutas tenyleg csak arra alkalmas jarmuvel lehetseges

oriasi mazli, h vannak olyan barataink, akiknek van 4x4es autoja es nem sajnaltak az energiat h este elvigyenek minket a kocsihoz, ami vegulis a sajat kereken hazajutott, nem kellett vontatni (sarga vonalon 2 hetig parkolni igen sokba kerult volna)

kozben egesz nap a repteri hireket neztuk a neten, se gatwick se heathrow nem indit nem fogad, remes volt a gondolat, h mi is itt ragadunk

anyost meg delelott attranszponaltuk a lanyahoz taxival, megettuk a kiegeszito husfelenek szant marhasultet harmasban, az abalt libacombok meg maradtak a zsir alatt

hetfo hajnalban a mar korabban emlitett haver kivitt a repterre, 3 ora kesessel (egesz ejjel az elozo napi restanciat kuldtek el/fogadtak) ugyan, de eljutottunk Romaba

a tobbirol kesobb, az mar nem horror volt, csak 1x :)