Mar a mult heti, a mai eppenseggel pompas volt. A mult heti azert volt keserves, mert en ugy gondoltam (es igazabol meg mindig ugy gondolom), h a gyereknek a Kadettozas ellenere sem kellene abbahagynia a trampolinos ugralast, mely meggyozodesem, h a koordinaciojat joreszt az hozta a mostani szintre (amely szint persze meg messze nem a kivanatos vagy elvarhato, de ne legyunk telhetetlenek) es persze testedzesnek sem utolso.
A gyerek is egyetertett, ezert az iskolabol hazamenve lezavartuk a hazifeladatot (elkeseritoen keveset kapnak, komolyan kevesebbet, mint tavaly, pedig az sem volt sok, bar azzal akkor eppen meg voltam elegedve, de egy evvel oregebben, es persze alig egy evvel a kozepiskola elott, ahol ha mazlija van, akkor napi masfel orat is kaphat, nos ez edeskeves - van nap, amikor semmi sincs, hetvegere alig valami, mondjuk mi bepotoljuk vizsgaelokeszito feladatlapozassal, talan nem is baj, h az iskola nem terheli le, bar eppen nem bannam, ha a valag penzert OK keszitenek fel es nem nekem kene... de ez mar lassan egy kulon poszt) es elmentunk.
Elotte erdeklodtem, melyik az a csoport, ahol egy 10+ eves, 8. szintes, kicsit zizi jol ellenne, vagyis nem tulmeretes csoportot kerestem nem negyevesekkel tomve, lehetoleg. A csoport mar indulaskor 10+ fovel mukodott, aztan meg vagy fel oran at folyamatosan erkeztek a gyerekek es persze a szulok, mig vegul volt vagy 16 gyerek. A sportolok atlageletkora 6 ev, nana hogy tele volt 4 evesekkel. Minden ugralo gyerekre legalabb 1 szulo jutott, volt amelyikre tobb is, meg nehany tenyleg csak foldoncsuszo kisteso. A terem gyakorlatilag szaturalodott emberrel.
A helyzet bajat emelte, h nem egy, hanem 2 edzo volt, a rendes edzo mellett (akit ismertunk regrol) volt egy edzotanonc, aki momentan vizsgazott. Szamomra (es persze a gyerek szamara is) egeszen uj modon kellett ugralni (nem korforgasban, ahogy megszoktuk, hanem csoportokban ugyanazon az asztalon felvaltva mindig es ugyanazt az eleg alapveto ugrast), figyelmetlen olvasoimat emlekeztetnem, h mi nem szeretjuk a rutintol elterest. Az uj helyzet nem baj, de ha valamit megszoktunk, azt szeretjuk ugyanolyan talalasban kapni lehetoleg.
Nem szaporitom, a gyerek robbant. Volt 2-3 figyelmezteto kis kitores, majd a mindent elsopro megagiga, amely soran volt siras, orditas, valamint a kovetkezo mondatok random ismetelgetese: Ez hulyeseg, en igy nem ugralok, en vagyok a legidosebb (ez igaz volt) en jobb vagyok mint barki itt (khm, ez sajnos messze nem volt igaz, volt ott hihetetlenul koordinalt, magas testtudatu alig 7 eves kisfiu, ugy szaltozott, mint egy kissisten, viszont ugrotta a sima egyszeru ugrasokat, amikere az edzo utasitotta szo nelkul, nem ugy mint az enyem, aki allandoan megprobalkozott a magasabb szintuekkel, amiert persze raszoltak).
Az ismeros edzo probalt vele beszelni, de hat ugye egy lavafolyamot nem allit meg ember, max bombakkal terelik masfele, de visszafele nem fog folyni. Kb felidoben lett elegem es vittem haza, nem allt ellen, egyaltalan TENYLEG nem akart UGY ugralni, derogalt neki az egesz. A csucs szovege az volt, hogy "akkor fog megint trampolinozni, ha maganorara mehet". Amit en tudok ertelmezni, hiszen mi maganorara jarunk, amit tenyleg miatta (is) kezdemenyeztunk, de a korulottunk tatott szajjal bamulo anyukakat csak a gyerek fizikai fegyelmezesebe vetett hiteben erositette meg. Szerintem ma is arrol beszelhettek, h egy jol megerdemelt makarenkoi megoldana a gyerekem problemajat, ahogy a pasi rohogve kommentalta kesobb. Szerencsere tanacsadasra senki nem vetemedett. Az utcan mar bogtem a felgyulemlett feszultsegtol, kifakadva megkerdojeleztem, h ilyen mentalitassal ugyan hogyan lesz kepes egy militarista szervezetben helytallni, amit a gyerek ugy ertelmezett, h en nem engedem ot a Kadetokhoz, ami eszemben sem volt, sokkal nagyobb nevelo ereje lenne ha ok raknak ki, bar oszinten remelem, arra azert nem kerul sor, eddig legalabbis, minden fenyes matrozeknal. Viszont ezen felduhodve elkezdte rugdalni a hatam mogott az ulest, amin viszont en duhodtem be es kiraktam a kocsibol, gyalog kellett hazajojjon. Az utat ismeri, 5 perc es nem is hagytam ott, mindig annyit mentem elore, h meg lassam. Szerencsere eltunessel nem akart megszivatni, vagy talan azt remelte, h vegul felveszem, de nem vettem. Arra mindenestre jo volt az epizod, h lathassam, gyalog is haza tud menni onnan, az uttesten atkelest is ugyesen megoldotta, alaposan korulnezett.
Traumatikus elmeny volt, par napig tartott, mig regeneralodtam. Egyelore nem ugral, talan nem is fog soha, talan ez is nekem volt fontos es nem neki. Ami neki fontos, pl szellovaglas, ott megfeleloen viselkedik, elvezi es ot is elvezik, hat ez van.
