Kedd március 27

Az első igazi vízi gyógytorna, kemény. Nem faj, az Achilles inam merev és húz. Bevallom a kihagasokat (szombat 3 óra vízben, hétfőn 2.5km a kutyákkal., Anne figyelmeztet h nem éri meg, hordjam a csizmát, tornazzak terhelés nélkül, keveset terheljem.
Sutok egy sajtkenyeret es bentfelejtem a kenyérgépben éjszakára.

Hétfő március 26

Annyira felhúz a gyerek a “mindjárt kiviszem a kutyákat” toszakodassal 5x h inkább kiviszem őket én. Egy hete vezetek már majdnem (a gipsz levétele óta), a nap süt, nincs hideg és a reptéren aszfalton járhatok végig. 

Az első km nagyon jólesik, megfordul a fejemben, h körbemegyek de győz a józan ész, a hosszabbik kifutópálya végén visszafordulok. Másfél km-nel érzem h most lenne elég, de a kocsi nem ott van. Az utolsó fel km sem faj, de nem esik jól. Otthon egy bűnbánó gyerek vár, a nap hátralevő részében felpolcolva ülök, kivéve a két óra főzést.

Szombat március 25

Az utolsó nap az Aberdour uszodában, a cég felmondta velük a szerződést, áprilistól máshol dolgozom majd. Kis megszakítással 8 éven át töltöttem itt minden szombat reggelt, sok gyereket magzat korától ismerek. Steve felajánlja, h eljön értem és haza is hoz, de vezetek, erre nincs szükség. Nem tervezem h végig ott maradok, de mivel a harmadik lecke üres, beóvakodok a medencébe (ravaszul fürdőruhát vettem alulra, legalább a végén megpróbálok majd bemenni a vízbe) és ott is maradok végig. A meleg vízben egyszerű a járkálás, semmi nem fáj, sokat mozgatom és igyekszem természetesen használni a lábam. Óvatos vagyok, kár lenne ha visszaesnék.
A reggel édes-szomorú, sok puszi és ölelés, a legtöbb családot elveszítjük, ez az uszoda messze van a többitől. A pár hardcore követ minket (engem), vállalva a hosszabb utazást.
Délután felpolcolva megnézem AZ evezős versenyt (Oxford mind a négy számban kikap) és a Weeds majdnem egész nyolcadik évfolyamát, eleget sportoltam reggel.

Többször ráállok csizma nélkül a két lábamra, ügyesen egyensúlyozva; nem fáj, de egy lábra még nem merek. Az ágytól a szekrényig el merek sántikálni, a sérült lábat alig terhelve, ez is megy gond nélkül. Újabb info a netről, 4-6 hét amíg a csizmát kell viselni szinte mindig, ez betartható, ma kezdem a negyedik hetet (gondolom nem a csizma megkapásától számítandó a 4 hét, én nem attól számítom). Megjött a bokarögzítő sin is, ezzel rendes cipőt is tudok majd húzni, lehet h Magyarországra majd már csak ezt viszem, a csizma ormótlan és nehéz. (Nehezebb mint a gipsz volt)

Lábtörés 8 a harmadik hét

A harmadik hét rettenetesen indul, csütörtökről péntekre virradóra már alig alszom. Ez a tendencia pár nappal korábban elkezdődött, a gipsz nyomott egy csontot a lábfejemen, ami ugyan nem fájt, de az alvást lehetetlenné tette. Sokszor sírok a tehetetlenségtől meg mérgemben. Péntek reggel felébresztem Andyt akit talán kicsit meg is ijesztek a sírással, bevisz a kórházba. 

A Fracture Clinic szinte üres, péntek a traumatológia tervezett műtétek napja, csak a friss esetek vannak meg az ilyen renitensek mint én, akiket halálra bosszant az ódivatú kezelés. Erősen reménykedem, h végre csizmát kapok.

A gipszelőben Gwen fogad, ugyanaz, aki 10 nappal ezelőtt a műgyanta gipszet felrakta. Megcsodálja a gipszet védő mamuszt és h az egy mankóval ügyesen járok, rendesen terhelem a lábam, hiszen nem fáj. Elszalad h a főorvossal beszéljen, saját hatáskörben nem csinálhat semmit.

A verdikt az, h marad a gipsz. A hírre majdnem megint elsírom magam, még egy éjszakát alvás nélkül nem bírok ki. Megint elszalad, látja h ezzel nem fogunk csak úgy elmenni.

Azzal a hírrel jön vissza, h továbbra is marad a gipsz (btw a verdiktet egy olyan orvos adja, aki engem soha nem látott, az utolsó röntgenfelvétel 10 napos, ez alapján dönt), de felvághatja. Ez pillanatok alatt megtörténik, lábujjtól térdig végigvágja a műgyantát, egybenhagyva az alatta levő párnázott rétegeket. Végül az egészet betekerik egy rugalmas pólyával, elvileg tágulhat a szerkezet, a gyakorlatban ugyanolyan. Szerinte kedden, a tervezett felülvizsgálat napján sem fogok csizmát kapni még. Ebben biztos vagyok, h nem így lesz.

Otthon sokat mozgatom és ezzel lazul a gipsz nyomása is, az éjszaka egy fokkal jobb.

A szombat nagy eseménye h délután kint találom magam a konyhában kocsi és mankó nélkül, elfelejtettem h szükségem van rájuk és kisántikálok nélkülük. A gyereket kérem meg h hozzon valamit, félek támasz nélkül visszamenni.

Éjszakára letekerem a pólyát a lábfejemről, így már elég laza és sehol sem nyom. A terv az h majd visszatekerem nappalra, de aztán úgy marad, a gipsz csúszkál kicsit, de legalább nem nyom. A mamusz nagyjából egyben tartja. 

Kedden kórház, 10.30-ra van időpontom. A friss hó újabb lökést ad a gipszgyártás fellendítése érdekében, a Fracture Clinic teljes üzemben működik, csak a pácienseknek jut ülőhely, néha meg nekik sem. A gipszben lógó lábam hamar kényelmetlenre dagad, a negyed óra várakozás végtelennek tűnik. Végre bejutok, a mankót a pasi hozza utánam, kint felejtem a váróban.

Harmadszorra is Gwen fogad, a szeme se rebben a gipsz egy centis folytonossági hiánya meg a félig letekert, összegubancolódott pólya láttán, feladta h velem harcoljon. Leszedi a funkciójavesztett gipszet, kapok csizmát és elküld röntgenre. A röntgen váróban apokaliptikus körülmények, a recepciós minden új beteget figyelmeztet a kb másfél órás várakozásra. Pasit elküldöm dolgozni, majd hazamegyek taxival vagy Uberrel.

A röntgenre több mint másfél órát kell várni, most hozzuk be az előző vizitek elképesztő sebességét, az átlag meg mindig elég jó. A Fracture Clinic közben kiürül, bent járunk a délutánban, ma még nem ettem. Újabb locum indiai doki néz meg, a csizmát nem veteti le, a felvétel complete union-t mutat, együtt örülünk. Ha nincs problémám, a kórház már nem akar látni.

Szerda délutánra egy héttel korábban foglaltam gyogytornaszt, természetesen magán, az államilag támogatottra 6 hét a várakozás, addig magamtól is rendbejönnék. Egyedül megyek, a kocsival, először vezetek a baleset óta, automata autó és a jobb lábam ép. A mankóval nem bajlódok, csak lépcsőn használom már.

A lány a kórházban fogad, ahol tb alapon amugyis kezelne, £45 az első alkalom, a többi kicsit olcsóbb. Alaposan kikérdez, megvizsgál, mutat gyakorlatokat és kapok egy fénymásolt papírt amin a legtöbb feladatot állva kell végezni, miközben én elvileg csak csizmában terhelhetem 4 hétig. Kb igazolta, mit és hogyan gondoltam csinálni. 

Este fáradt vagyok, jobban mint egyébként, a vezetés izgalma és a majdnem egy óra gyakorlatozás kimerít.

Csütörtök reggel újabb gyógytornász, ő a helyi magánkórházban rendel, £70-ért, tőle e-mailben kapom majd a videó gyakorlatokat. Itt nem csak a lábfeje koncentrálunk, hanem az egész lábra, brutal a nő, kedvelem. Megegyezünk egy jövő heti vizes terápiában, alig várom, h megint járhassak.

Pénteken közös szülinapi vacsora Dani és a sógor tiszteletére, olasz étterem olasz tulajokkal, sokat iszom és meg többet beszélek olaszul, kezdek visszatérni a normális magamhoz, semmi nem fáj, a kisebb dagadás a csizmában nem túl zavaró, mozogni majdnem normálisan tudok.

Lépcsőn fel és le mankó nélkül megyek, jó láb fel, rossz láb le (good goes to heaven, bad goes to hell), igyekszem nem összekeverni. Néha váltott lábbal is fel tudok menni, lefelé óvatosabb vagyok. Estére mentolos Aloe zselével kenegetem, hűsítő és talán a dagadáson is segít.

Labtores 7 a második hét

Szombat 10. Danit hazahozzuk Oxfordból, én oda és vissza is hátul ülök, felpolcolt lábbal. Hazafele elmegyünk Chipsteadbe a White Hart kocsmába, ügyesen a bejárattól legtávolabbi asztalt kapjuk, de már rutinosan mankozok. Meg mindig nem szeretem és fárasztó is nagyon, de a technika megvan.

Vasárnap megint belevettem magam a rehabilitációs irodalomba, tornaszerek es táplálék kiegészítők keresésébe. Itt anyák napja van, elmegyünk angol nagyihoz, posh kocsmában ebédelünk, két mankóval bénázok, a lépcső még nagy mumus.

Hétfőn kiderül h a Home Office szerint mi sosem küldtük el nekik az iratainkat, azokat sem, amiket már visszaküldtek. Ez kb egy hétig tartó rémálom lesz, bevetjük a parlamenti képviselőt, aki eddig halottnak a csók hatékonysággal dolgozott az ügyön, az ügyvéd rájött, h jogi úttal is fenyegetheti őket, végül a HO elismerte h elvesztették az iratokat, nem kell h elküldjük nekik az egyetlen megmaradtat, elég ha Andy beviszi Croydonba. Az elvesztett iratok pótlását megtérítik. Ez meg hátravan.

A hét többi napjain ennél több nem történik, tv, internet, ülve meg a földön fekve tornászok, lépcsőn fel féltérden, le seggen közlekedem, a nappaliban a rollert, az emeleten a mankót használom. Nem fáj, de ha sokáig lógatom dagad és az kellemetlen. Egyre mobilabbá válok, a rolleren térdelve tudok főzni, mosogatni, konyhában pakolászni, a szobafogság kezd az agyamra menni.

Lábtörés 6 az első hét vége

Szerdán elkezdtem szokni az új gipszet, megjött a roller és új világ nyílt meg ezzel előttem, ui képes voltam szállítani vmi, pl italt bögrében, nem kellett mindent ott helyben elfogyasztani a konyhában, vagy megkérni vkit h hozza oda nekem. Elkezdtem letenni a sarkam ülés közben, bár a legtöbbet elfoglalt pozíció a díványon felpolcolva volt.

Csütörtökön eljött a sógornőm, hozott levest és egy csirkés lasagnat, mindkettő isteni és nem nekem kellett gondoskodni róla, Andy a pizzarendelésben látja a konyhaművészet kiteljesedését. 

Pénteken sem történt más, Google, Netflix, kötés, telefon, kutyák a szitterrel, ücsörgés a nappaliban. Fájdalom ritkán támad, ha lógatom dagad és a só nagy ellenség. A szorulas megszűnt, a lakásban ügyesen közlekedem, a lépcső mumus, napi egyszer igyekszem letudni.

Lábtörés 5 intermezzo

Az egész történet egyik legidegesítőbb vonatkozása h NEKEM kell helyettesítésért könyörögni. Azt értem h ha valaki szabadságra akar menni vagy vmi esemény esik egybe a melóval, esküvő, sportverseny, akármi, akkor megkér egy kollégát h helyettesítse (nem részletezem a szabályokat, a röhej kategória). Még azt is értem, h ha vki hirtelen lebetegszik, akkor körbekérdez, ez egy-két nap, nem több. De h nekem, a törött lábammal, hat hét gipsz előjelzéssel, könyörögni kelljen h vki más KERESSE MEG A PÉNZT, amit ugye én nem, ez nonszensz. Legalább négy napig ment a palaver, h ki mikor helyettesít, az iroda zaklatott rendszeresen, meg írjak óravázlatot. ORAVAZLATOT vazze, h vki más tanítsa meg és szedje be érte a pénzt. Az összes kolléga rendelkezik a megfelelő képesítéssel, írja meg ki-ki a saját vázlatát.